Tiszaparti Római Katolikus

Az elmúlt év végén tudomást szereztünk róla, hogy az iskola londoni kirándulást szervez a következő évben. Dávidné tanárnő, Sárkövi Gabi néni és Almainé Gabi néni lázas szervezésbe kezdett, és csábító programokkal próbált minket invitálni. Sokaknak tetszett a terv, így végül 28 diák és 6 iskolai dolgozó, meg néhány hozzátartozó indult el London felé szeptember 22-én délután. Rengeteg csomaggal, felszereléssel, elemózsiával, kispárnákkal, takarókkal, plüss állatokkal fél 5 körül elindultunk. Utunk nagyon, nagyon hosszú és fárasztó volt.

Kisebb-nagyobb pihenőkkel másnap dél körül megérkezetünk Belgium fővárosába, Brüsszelbe, ahol elsőként a Szent Mihály templomot tekintettük meg. Ez a Notre-Dame-hoz hasonló székesegyház, román stílusban épült, azóta a többszöri felújítás során gótikusra alakították.  Idegenvezetőnk segítségével tovább indultunk Brüsszel leghíresebb terére, a Grand Place-re, ahol a rengeteg ember ellenére lenyűgöző látvány tárult elénk.  Itt található a városháza is, amelynek 96 méteres csúcsán, a város védőszentje, Szent Mihály szobra áll. Brüsszel nevezetességei közé tartozik a gofri is, amelyet különböző öntetekkel és gyümölcsökkel lehetett megvásárolni pár euróért. Nagyon gusztusos volt, így mi sem hagyhattuk ki. Megtekintettük még a pisilő kisfiút ábrázoló szobrot, valamint végigsétáltunk az Ízek Utcáján is, melynek következtében, érdekes módon mindenki megéhezettJ

Délután 4-5 óra tájékán folytattuk utunkat első szálláshelyünk felé, mely Franciaországban volt, egy nagyon hangulatos kis városban Dunkerque-ben. Már nagyon vártuk az érkezést, hiszen mindenki fáradt és éhes volt, így viszonylag hamar ágyba is került a csapat. Másnap reggel elég korán kellett indulnunk. A La Manche csatornán ugyanis komppal hajóztunk át, és időben oda kellett érnünk. Hatalmas hajók sokasága sorakozott Calais kikötőjében. A hajóút körülbelül egyórás volt, viszont mindenki hasznosan töltötte el ezt az időt, hiszen ezen a járművön étteremtől, bevásárlóközponton át kávézó is volt. A többség inkább fotókat készített, ugyanis a hajóról nem mindennapi látvány tárult elénk, közeledtünk Doverhez és a nevezetes fehér sziklákhoz.

A partot érést követően Anglia egyik legszebb kisvárosába, Canterburybe utaztunk, ahol a katedrális és a hangulatos utcák mesélnek a történelemről. Személy szerint egész angliai utunk során nekem ez a város tetszett legjobban. Ezt követően Anglia egyik legbájosabb kastélyához buszoztunk Leedsbe, mely VIII. Henrik egyik kedvenc kastélya volt. Körülötte a középkorban alakították ki a parkot azért, hogy a látogatók számára kiemeljék az épület királyi státuszát. A park területe több mint 200 hektár, található benne madárház és egy labirintus is, amelyből kisebb tekergéssel, és ide-oda tévelygéssel ki is jutottunk. Este végre elértünk szálláshelyünkre, Sheppey Islandre, a Sheerness Holiday Parkba, ahol a hét további éjszakáit töltöttük.

Másnap reggeli után végre a fővárosba indultunk, ahol az első nevezetesség a London Eye volt, melyet mindenki nagy izgalommal várt már. A panoráma lenyűgöző volt. Szerencsére sütött a nap, így több kilométerre el lehetett látni, és London legtöbb nevezetességét felismertük. Ezen a napon megtekintettük London másik jelképét, a városházát is. Megismerkedtünk a Westminster Apátság titkaival, meglátogattuk volna a királynőt is, viszont sajnos nem volt a Buckingham Palotában. Ezt onnan tudtuk, hogy a királyi család zászlaja le volt eresztve. Sétáltunk még a Szent James parkban is, ahol mindenki nagy örömére szelíd mókusokat is etettünk. Ez egy nagyon sűrű, programokkal teli nap volt, tehát este mindenki alig várta már, hogy ágyba kerüljön.

A következő napon a királynő nyári rezidenciájába, Windsorba látogattunk, ahol hosszú „túra” során sikerült bejárnunk a kastélyt. A hangulatos kisvárosból egy kis híd vezet át az angol „iskolabirodalomba”, Etonbe, ahol a diákok kissé kínosan mosolyogva, viszonylag jól tűrték a fényképezők kattogását. Délután felfedeztük a Természettudományi Múzeum hatalmas tárlatait is. Már elég fáradtak voltunk, így sajnos csak egy kis részletét láttuk a múzeumnak, viszont a földrengés szimulátort mi sem hagytuk ki.

Utolsó előtti napunkon a Nemzeti Múzeumot tekintettük meg. Idegenvezetőnk szerint több évig tartana bejárni az egészet. Délután szabadprogramot kaptunk, mindenki elkölthette utolsó fontjait, ugyanis a nem túl olcsó, viszont annál forgalmasabb Oxford Streetre látogattunk, ahol tömérdek üzlet, kisebb boltok várták a turisták áradatát.

Londoni kirándulásunk utolsó napja szintén nagyon mozgalmasra sikeredett. Utaztunk hajóval a Temzén, és kipróbáltuk a metrót is. Hazaindulásunk előtt még felfedeztük a hírhedt Tower of Londont, és a Koronázási Ékszereket is megtekintettük, majd a nap maradék részét Greenwichben töltöttük.

Ezek után, még több csomaggal, kissé fáradtabban, viszont élményekkel, szép, illetve vicces pillanatok emlékével indultunk a Csalagút felé, ami utunk utolsó izgalmas állomása volt még. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam.  Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, ez a „kis” kirándulás minden résztvevőben – korra, nemre való tekintet nélkül - maradandó élményeket, tapasztalatokat és szebbnél szebb emléket hagyott hátra.

Köszönjük a szervezőknek és a kísérőknek ezt a felejthetetlen élményt!!!!! 

(Falusi Karolina 12. d)