Tiszaparti Római Katolikus

Minden út Rómába vezet

Tantestületünk családtagjai és barátai körében 2013. márc. 14-én Rómába indult. Utunk során az időjárás egyre barátságtalanabbá vált, erős szél és hóvihar kerekedett. Később egy tömeges karambol miatt órákig az autópályán várakoztunk. Amikor útnak eredhettünk akkor sem jutottunk messzire, mert Marcaliból nem utazhattunk tovább az egyre veszélyesebbé vált jégpáncélon. A katasztrófavédelem meleg, kényelmes szállásról gondoskodott, még finom ebédet is kaptunk.

Ez a kényszerpihenő sok érzést és gondolatot ébresztett bennünk.

• Hála volt a lelkünkben, hogy mi nem csúsztunk bele a kocsisorba.
• Szorongó szívvel figyeltük a bajbajutottakat.
• Az ideiglenes szállásadóink szolgáló szeretete mélyen megérintett.
• Izgalommal vártuk a döntést, hogyan tovább?

Ebben az érzelmileg megterhelt időszakban a kirándulásunk igazi zarándokúttá vált, ahol a megpróbáltatások összekovácsolják az embereket. Sikerült a békét, nyugalmat és az Istenbe vetett hitet megtartani. Majd elindulhattunk és a télből a virágzó tavaszba érkeztünk. Ezután minden percet hasznosan töltöttünk és így nem maradtak el a tervezett programok.

Közös programjaink:

Márc. 17. vasárnap: Az ókori Róma nevezetességeit, Colosseum, Forum Romanumtekintettük meg.

Márc. 18. hétfő: Látogatás a Vatikánban, a Szent Péter Bazilika és tér valamint a Vatikáni Múzeummegtekintése.

Fakultatív programjaink: Falakon kívüli Szent Pál bazilika

Constanza mauzóleuma, Sancta Maria Maggiore, Lateráni bazilika, katakombák, Capitolium, Trevi kút, Spanyol lépcső,, tengerpart

Szállásunk a Szent István Házban volt, ahol a kényelem mellett a lelki békét is megtaláltuk. A kápolnában Tamás atya minden nap misézett. Márc. 19-én testileg fáradtan, de lelkileg gazdagon értünk haza. Egyértelmű számomra, hogy az Úr gondoskodó figyelme és szeretete végig kísérte zarándokutunkat. A csodálatos épületek, szobrok látványa mellett megerősödtünk türelemben, figyelmességben, toleranciában és az Isten szeretetében.

„ A szeretet közösséget teremt. Ahol kiárad ott virágba borul az élet és a feltétlen elfogadás örömében begyógyulnak a sebek.”