Tiszaparti Római Katolikus

Mátraverebély - Szentkút - Szálláska-völgy

2014. április 12. (szombat)

A hagyományokhoz híven az idei évben is megszerveztünk iskolánkban egy remek mátrai túrát, Molnár Zsolt tanár úr segítségével. Kora reggel busszal indultunk Mátraverebélyre, igen szép számmal részt vettünk a kiránduláson.

Általános iskolások jöttek, a felsőbb évfolyamokból is érkeztek diákok, és természetesen „öreg” Tiszapartisok is részt vettek, hisz nem hagyhatták ki a megszokott iskolai túrát.

Egy nem túl hosszú út után megérkeztünk a Mátrába, ahol kissé nehézkesen, de eljutottunk az első célpontunkig, a Remete-barlangokig. Itt régi oltár helyeket néztünk meg, majd ezek után egy nagyon meredek és „négykézláb mászós” kaland után, megérkeztünk a Szent László - forrásokhoz. A forrásoknál mindenki sorban állt egy üveg hűsítő forrásvízért. Miután szomjunkat enyhítettük, és megteltek a flakonok is, továbbindultunk a Szent László – hasadékhoz. A hasadéknál Molnár Zsolt tanár úr két legendát ismertetett velünk: mégpedig arról, hogy miképpen tört itt fel a forrás.

A rövid tájékoztató után elindultunk a nehezebb utak felé. Kicsit meredekebb részek következtek. Amikor egy nagy füves területre érkeztünk, megpihent a csapat, és egy kis ebédelés után továbbindultunk a következő úti célunk, Csapás-tető felé. Igazából jól elfáradt a csapat, mire felértünk, de a látvány megérte.

Az igazi megpróbáltatások ezután következtek, „átrágtuk” magunkat egy eléggé sűrű, szúrós, bozótos részen, de győztünk és kijutottunk a Szálláska - völgybe. Mikor a völgybe kiértünk, már csak néhány kilométer volt hátra –a körülbelül 13 kilométeres útból-, ahol megnéztünk egy emlékhelyet, amit Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére építettek. Az emlékhely megtekintése után beszálltunk a buszba, majd Turi Zoltán tanár úr javaslatára elindultunk Sámsonházára. Itt megnéztük a Sámsonkövet, amelyről rövid geológiai tájékoztatót kaptunk tanár úr tolmácsolásában.

A területet mindenki tüzetesen átvizsgálta, majd felmásztunk a Sámsonkőre. A lelkes kis csapat fáradhatatlanul követte vezetőjét, aki elvétve a tanösvényt, árkon-bokron keresztül vezetett minket egy igazi „Tiszapartis-ösvényt” vágva. Kisebb-nagyobb sérülések után azonban sikeresen feljutottunk, ahol csodás kilátás fogadott bennünket.  Majd újabb próba elé állított minket a Sámsonkőről történő lejutás, itt sem sikerült a kijelölt utat követnünk. Végül túlélve az utolsó domborulatokat is, lejutottunk és felszállhattunk végre a buszra, de még mielőtt elindultunk volna, Turi tanár úrnak kellett egy kis emlék Sámsonházáról, így hát elhoztunk egy kisebb „kavicsot”.

Mindenki fáradtan és kisebb sebekkel teljesítette a túrát. Azonban megérte! Jó volt a hangulat, jól érezte magát mindenki! Az idei évben teljesítették legtöbben a túrát.

Reméljük, hogy ezek után még nagyobb létszámban lesz jelentkező a következő túrára!

Baksi Viktória (10. B)